A törvényes vád hiánya miatti megszüntető végzés "jogerőtlenedésének" tanulságos története

A jogerő a jog kiemelt fontosságú jogintézményének tekinthető. Jelentősége nem csupán processzuális, nem is csak anyagi jogi hatásaiban mutatkozik meg, mert az egész jogrendszerre, és a társadalomra is kiható következményeket involvál. Így például az ügydöntő bírósági határozatok jogerőre emelkedése az ügy végleges lezárását jelenti, s ezzel a jogbiztonságot szolgálja. A jogerő tehát a jogállam olyan alappillére, amely ha meggyengül, az építmény megroggyan. Ilyen „jog(el)erőtlenedési” folyamatnak lehettünk a tanúi az elmúlt években a törvényes vád hiányára alapított eljárást megszüntető végzések kapcsán. Az első csapást e határozatok jogerejére az 1/2007. Büntető kollégiumi véleményével (a továbbiakban: BK vélemény) az akkori Legfelsőbb Bíróság mérte, a kegyelemdöfést pedig a 33/2013. (XI. 22.) AB határozatával (a továbbiakban: AB határozat) az Alkotmánybíróság adta meg. Dolgozatom célja azon kérdésnek a tisztázása, hogy az alkotmányossági szempontoktól függetlenül, eljárásjog-dogmatikai alapon alátámasztható-e a törvényes vád hiányára alapított eljárás-megszüntető végzések anyagi jogerejének a tagadása